Erdős Sándor
A csigafogat
Csigafogat döcög lassan,
elé fogva hét csiga.
Nyálból készült fényes úton
halad az új technika.
Béka bácsi fel is pattan,
kuruttyolva bakra száll.
Kalapjáról pitypang bókol,
nevet rá a napsugár.
Katicának hét pöttye int,
mint egy vidám dobverő.
Azt kiáltja: – Remek járgány,
csigafogat a nyerő!
Hangya néni toporogva,
gyorsan folytat diskurzust.
Csiga mondja: – Sietségtől
bíz ám nem kap infarktust!
Pók feszít ki selyemhidat,
a hídpénz csak egy mosoly.
– Megfizetem én a vámot,
vigyorgott a kicsi moly.
Giliszta lett masiniszta,
bár nincs erre sín sehol.
Füttyent egyet s komótosan
minden holmit felpakol.
Tücsök húzza hegedűjét,
zeng a vidám nótaszó.
– Hamarosan fogat indul –
kattog a kis őszapó.
Cserebogár integetve
kér egy havi bérletet.
Csiga mondja: – Jó dologra
költöd el a pénzedet.
Mókus szerint a gyorsvonat,
sokkal gyorsabban halad.
Csiga nevet: – Aki siet,
sok csodáról lemarad!
Este aztán hazaérnek,
elfáradt a fogat is.
Nevet rájuk ablakából
Vakond úr a bérkocsis.
Másnap ismét útra kelnek,
derűs a remek csapat.
Mikor csiga húz szekeret,
mosolyog a pirkadat.

Erdős Sándor
Bömbi, a kis méhecske
Bömbi méhe vígan zümmög,
lassan száll a réten át.
Minden virág csábítja őt,
új nap hozott új csodát.
Kíváncsian repül körbe,
illat ad most vonzerőt.
Málnaszörp csillog nem messze,
szavak nélkül hívja őt.
Belepillant: – Hopp, mi ez itt?
– Biztos, hogy nem kőolaj!
Csobb! A szörpbe belepottyant.
Jaj, megtörtént hát a baj!
Ám a kis méh nem pityereg,
nem ijed meg csepp sem.
Mellúszásra vált át hamar,
úszik körbe a szentem.
Meglátta a szörp gazdája,
Lilla arca oly szelíd.
Szívószálat rak pohárba.
– Gyere gyorsan, itt a híd!
Szegény méhe mászik is ki,
nedves csíkos kis hasa.
Kedves kislány lett Bömbinek
a szerencse csillaga.
Zümmög: – Lilla, köszönöm hát,
a jó szíved mentett meg!
Repül tovább és beporoz,
egy almafát mellesleg.
Ősszel aztán roskadásig
van almával a kis fa.
Lilla vígan almát majszol,
mosoly ült arcára.
Bömbi zümmög fent az égen,
egy emléket felidéz.
Jó szív, bátorság, vidámság,
olyan édes, mint a méz.
Erdős Sándor
Csiga Soma álma
Csiga Soma arra gondolt,
hogy lefutja a nyestet.
Megelőzi a gepárdot,
antilopot, ha kerget.
Kipucolta az otthonát,
fényes lett a házikó,
így kiáltott: – Nincs ma nálam
gyorsabban futó csikó!
Rajthoz állt a rét közepén,
szurkolt neki száz hangya.
Egy szöcskével versenyt futott,
ám elesett a bamba.
Mert a nagy sietség közben
nekiment egy nagy kőnek.
Hanyatt esett, pörgött kettőt,
nem tett ez jót gőgjének.
Arra ballag öreg teknős,
szájából bölcs minden szó:
– Nem baj, hogyha lassú vagy te,
csak a célod legyen jó!
Soma akkor széjjelnézett,
csendesen ezt felelte:
– Aki mindig másra vágyik,
nem lesz sorsnak kegyeltje.
Erdős Sándor
Bendő a giliszta
Föld alatt bujkálgat Bendő,
a kukac ki barna.
Unatkozott a föld mélyén
mászott erre-arra.
Egyszer így szólt: – Útra kelek,
unalmas itt mélyen!
Felkúszott a talajszintig,
pislogott a fényen.
– Hová mászol, te giliszta?
– kérdezte a csiga.
–Tengert látni indulok ma!
– szólt a földek fia.
Kiflihajót lelt az árok
langyos pocsolyáján,
ott hajózott délutánig
egy bodobács hátán.
Ám a zápor rájuk rontott,
dörgött fenn az égbolt,
Bendő így szólt: – Félek nagyon,
ennyi már elég volt.
Hazabújt a puha földbe,
le az örök estbe.
Azt motyogta: –Szebb az otthon,
jobb a sárban fekve!
Erdős Sándor
A féllábú gém
Áll egy gém a nádas szélén,
nap csillan a hosszú csőrén.
Nem zavarja semmi álmát,
maga alá húzza lábát.
Mondja béka: – Szegény pára,
eltűnt neki a másik lába!
Közbeszólt a fehér gólya:
– Úgy tudom ez madár jóga.
Arra repült a bölcs bagoly
arcán derű és mosoly.
– Nincsen itten semmi dráma,
megvan az, csak fázik a lába!
A gém csak állt és bólogatott,
szél fújdogált, nap ragyogott.
És hopp! – máris leeresztette,
mind a kettőt vízbe tette.
Mondta is a béka nyomban
miközben a vízbe csobban:
–Nem is féllábú ez a gém,
csak fázós és kicsit bohém.
Erdős Sándor
Csiga Csabi a magasugró
Magasugró versenyt rendez
bagoly mester az orvos.
Felhívást intéz azonnal
minden jó sportolóhoz:
– Figyeljetek kígyók, békák
verseny lesz a javából.
– Az nyeri ki nagyot ugrik,
s lefarag a kajából.
Csiga Csabi úgy gondolta
elindul a versenyen.
Megvan neki az esélye,
lényeg keveset egyen.
Verseny napján jut eszébe
nem hozta el nadrágját.
Most már mindegy mit tehetne,
lecsatolta a házát.
Futni nem tud improvizál,
csúszik egyet és lendül.
Ugrott is vagy negyed centit
úgy érezte, hogy repül.
Nyúlt a teste, mint a gumi
elszakadt a talajtól.
Teljesítményére büszkén
nézett le a magasból.
A faágon beszélgetnek
az unatkozó szarkák.
Ne szereti őket senki
rosszmájú egy társaság.
– Nézd csak csupasz, nincsen háza,
még egy zoknit sem vett fel.
–A csúszkáló nyálkás Csabi,
szégyentelen ma reggel.
Ám a zsűri, Bagoly mester
rájuk is szólt azonnal:
–Tolvaj banda tünés innen,
most, behúzott farktollal!
– Neked Csabi gratulálok,
a versenyt te nyerted meg!
– Te tested a legsportosabb
nincsen rajta felesleg.
Boldog is volt Csiga Csabi
érmet kapott nyakába.
Versenyt nyert az alábecsült
képessége dacára.