Erdős Sándor

A csigafogat

 

Csigafogat döcög lassan,

elé fogva hét csiga.

Nyálból készült fényes úton

halad az új technika.

 

Béka bácsi fel is pattan,

kuruttyolva bakra száll.

Kalapjáról pitypang bókol,

nevet rá a napsugár.

 

Katicának hét pöttye int,

mint egy vidám dobverő.

Azt kiáltja: – Remek járgány,

csigafogat a nyerő!

 

Hangya néni toporogva,

gyorsan folytat diskurzust.

Csiga mondja: – Sietségtől

bíz ám nem kap infarktust!

 

Pók feszít ki selyemhidat,

a hídpénz csak egy mosoly.

– Megfizetem én a vámot,

vigyorgott a kicsi moly.

 

Giliszta lett masiniszta,

bár nincs erre sín sehol.

Füttyent egyet s komótosan

minden holmit felpakol.

 

Tücsök húzza hegedűjét,

zeng a vidám nótaszó.

– Hamarosan fogat indul –

kattog a kis őszapó.

 

Cserebogár integetve

kér egy havi bérletet.

Csiga mondja: – Jó dologra

költöd el a pénzedet.

 

Mókus szerint a gyorsvonat,

sokkal gyorsabban halad.

Csiga nevet: – Aki siet,

sok csodáról lemarad!

 

Este aztán hazaérnek,

elfáradt a fogat is.

Nevet rájuk ablakából

Vakond úr a bérkocsis.

 

Másnap ismét útra kelnek,

derűs a remek csapat.

Mikor csiga húz szekeret,

mosolyog a pirkadat.

 

 

 

 

Erdős Sándor

Bömbi, a kis méhecske

 

Bömbi méhe vígan zümmög,

lassan száll a réten át.

Minden virág csábítja őt,

új nap hozott új csodát.

 

Kíváncsian repül körbe,

illat ad most vonzerőt.

Málnaszörp csillog nem messze,

szavak nélkül hívja őt.

 

Belepillant: – Hopp, mi ez itt?

– Biztos, hogy nem kőolaj!

Csobb! A szörpbe belepottyant.

Jaj, megtörtént hát a baj!

 

Ám a kis méh nem pityereg,

nem ijed meg csepp sem.

Mellúszásra vált át hamar,

úszik körbe a szentem.

 

Meglátta a szörp gazdája,

Lilla arca oly szelíd.

Szívószálat rak pohárba.

– Gyere gyorsan, itt a híd!

 

Szegény méhe mászik is ki,

nedves csíkos kis hasa.

Kedves kislány lett Bömbinek

a szerencse csillaga.

 

Zümmög: – Lilla, köszönöm hát,

a jó szíved mentett meg!

Repül tovább és beporoz,

egy almafát mellesleg.

 

Ősszel aztán roskadásig

van almával a kis fa.

Lilla vígan almát majszol,

mosoly ült arcára.

 

Bömbi zümmög fent az égen,

egy emléket felidéz.

Jó szív, bátorság, vidámság,

olyan édes, mint a méz.

 

 

Erdős Sándor

 

Csiga Soma álma

 

 

 

Csiga Soma arra gondolt,

 

hogy lefutja a nyestet.

 

Megelőzi a gepárdot,

 

antilopot, ha kerget.

 

 

 

Kipucolta az otthonát,

 

fényes lett a házikó,

 

így kiáltott: – Nincs ma nálam

 

gyorsabban futó csikó!

 

 

 

Rajthoz állt a rét közepén,

 

szurkolt neki száz hangya.

 

Egy szöcskével versenyt futott,

 

ám elesett a bamba.

 

 

 

Mert a nagy sietség közben

 

nekiment egy nagy kőnek.

 

Hanyatt esett, pörgött kettőt,

 

nem tett ez jót gőgjének.

 

 

 

Arra ballag öreg teknős,

 

szájából bölcs minden szó:

 

– Nem baj, hogyha lassú vagy te,

 

csak a célod legyen jó!

 

 

 

Soma akkor széjjelnézett,

 

csendesen ezt felelte:

 

– Aki mindig másra vágyik,

 

nem lesz sorsnak kegyeltje.

 

 

Erdős Sándor

 

Bendő a giliszta

 

 

 

Föld alatt bujkálgat Bendő,

 

a kukac ki barna.

 

Unatkozott a föld mélyén

 

mászott erre-arra.

 

 

 

Egyszer így szólt: – Útra kelek,

 

unalmas itt mélyen!

 

Felkúszott a talajszintig,

 

pislogott a fényen.

 

 

 

– Hová mászol, te giliszta?

 

– kérdezte a csiga.

 

–Tengert látni indulok ma!

 

– szólt a földek fia.

 

 

 

Kiflihajót lelt az árok

 

langyos pocsolyáján,

 

ott hajózott délutánig

 

egy bodobács hátán.

 

 

 

Ám a zápor rájuk rontott,

 

dörgött fenn az égbolt,

 

Bendő így szólt: – Félek nagyon,

 

ennyi már elég volt.

 

 

 

Hazabújt a puha földbe,

 

le az örök estbe.

 

Azt motyogta: –Szebb az otthon,

 

jobb a sárban fekve!

 

 

Erdős Sándor

 

A féllábú gém

 

 

 

Áll egy gém a nádas szélén,

 

nap csillan a hosszú csőrén.

 

Nem zavarja semmi álmát,

 

maga alá húzza lábát.

 

 

 

Mondja béka: – Szegény pára,

 

eltűnt neki a másik lába!

 

Közbeszólt a fehér gólya:

 

– Úgy tudom ez madár jóga.

 

 

 

Arra repült a bölcs bagoly

 

arcán derű és mosoly.

 

– Nincsen itten semmi dráma,

 

megvan az, csak fázik a lába!

 

 

 

A gém csak állt és bólogatott,

 

szél fújdogált, nap ragyogott.

 

És hopp! – máris leeresztette,

 

mind a kettőt vízbe tette.

 

 

 

Mondta is a béka nyomban

 

miközben a vízbe csobban:

 

–Nem is féllábú ez a gém,

 

csak fázós és kicsit bohém.

 

 

Erdős Sándor

 

Csiga Csabi a magasugró

 

 

 

Magasugró versenyt rendez

 

bagoly mester az orvos.

 

Felhívást intéz azonnal

 

minden jó sportolóhoz:

 

 

 

– Figyeljetek kígyók, békák

 

verseny lesz a javából.

 

– Az nyeri ki nagyot ugrik,

 

s lefarag a kajából.

 

 

 

Csiga Csabi úgy gondolta

 

elindul a versenyen.

 

Megvan neki az esélye,

 

lényeg keveset egyen.

 

 

 

Verseny napján jut eszébe

 

nem hozta el nadrágját.

 

Most már mindegy mit tehetne,

 

lecsatolta a házát.

 

 

 

Futni nem tud improvizál,

 

csúszik egyet és lendül.

 

Ugrott is vagy negyed centit

 

úgy érezte, hogy repül.

 

 

 

Nyúlt a teste, mint a gumi

 

elszakadt a talajtól.

 

Teljesítményére büszkén

 

nézett le a magasból.

 

 

 

A faágon beszélgetnek

 

az unatkozó szarkák.

 

Ne szereti őket senki

 

rosszmájú egy társaság.

 

 

 

– Nézd csak csupasz, nincsen háza,

 

még egy zoknit sem vett fel.

 

–A csúszkáló nyálkás Csabi,

 

szégyentelen ma reggel.

 

 

 

Ám a zsűri, Bagoly mester

 

rájuk is szólt azonnal:

 

–Tolvaj banda tünés innen,

 

most, behúzott farktollal!

 

 

 

– Neked Csabi gratulálok,

 

a versenyt te nyerted meg!

 

– Te tested a legsportosabb

 

nincsen rajta felesleg.

 

 

 

Boldog is volt Csiga Csabi

 

érmet kapott nyakába.

 

Versenyt nyert az alábecsült

 

képessége dacára.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Meseversek
Erdős Sándor szerzői oldal - © 2008 - 2026 - erdossandor.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat