Versek
Megtalálhatóak:
Kalamáris
Vers Oldala
Poet
Pieris.hu
Sumida Folyó Hídja kultúrális magazinmagazin
Elveszett lélek
Mond, milyen érzés félni?
Tündéri teremtményként
Egyedül elveszve,
Szárnyak és vágyak nélkül élni.
Gonosznak látni a jót is
A szépségen csak kacagni.
Az életet búba merítve
Tagadva,hogy szíved kinyisd.
Félsz,mert elvesztél
Elhagytad a kincsedet.
A kincset mi megadatott
Hogy ne szenvedjél.
Tárd ki hát az elméd s szíved,
Fogadd be a jót!
Elmúlik a félelem
Béke éled újra benned
Keserédes
Csak nézem arcod, s szívem repes,
Homlokodra borulnak pompás virágok
Szemed tüzén át a lelked ragyog,
Látok fájó ködös álmot
Angyali látomás vagy drága
Érzem a szerelem hevét
Édes Isten lehet e ő a párom?
Merjem e megkérni édesem kezét?
Megjelent a nuuvella Irodalmi folyóirat I.évfolyam 8. számában
Fájó gyönyör
Mellettem vagy s mégis távol,
Most is egy csodának látszol.
Enyém sohasem leszel, tudom én.
Most is elszáll, mint pára a remény.
Mindíg édes fájdalom,ha látlak,
Reggelente szívrepesve várlak.
Beszívom lelked gyönyörét
Átérzem Plátó ősi szerelmét.
Tán jól van, ha a bírás másé.
S mi nem válunk soha eggyé.
Vagy nekem, mint szellő lengte virágra
Boruló felhő selymes árnya.
Vass Albert emlékére
Nuca
Menekülve bősz hatalomtól
Mentél, mint ős nomád.
Távol szeretett Havasoktól
Fogadott ágyába Nucád.
Elvesztél hát örökre, végleg?
Tested már elporladt rég.
De szellemed felettünk lebeg
Mint Magyar ősi szentség!
Gyásznap
Úgy vetted el ezer évnek dicsőségét,
Mint pusztító szél felhőt tép szét.
A bosszú angyala vezette szívedet
De megosztani nemzetet csak papíron lehet.
A földünk teste még mindíg vérzik
De feltámad majd újra Főnix
Vér a vérből.Egyek vagyunk!
Felragyog újra Magyar napunk!
Egy gyilkos elme
Titkos múlt hullámzó hullatestei
Emlékeim sötét bugyrába elrejtve.
Rémséges tettekkel, s hittel teli.
Feltörnek újra reszketve, rettegve.
Tettem bocsánatra sohasem talál.
Gonosz hit vezette pusztításom.
Lelkem, mint sebzetten vonyító sakál.
Azóta megnyugvásom nem találom.