Versek

 

A bűn álruhája

Tiszta ruhába öltözött a bűn,
hogy ne ismerjen rá többé senki.
Elvegyült a jók között keserűn,
nem tudta magát itt rájuk kenni.

Ki kéne találni valami cselt,
hogy sikerüljön, amit szeretne.
Volt barátja, akit kedvelt,
szemével így a rontást kereste.

Meg is látta a hit rabságában.
Tőle tartott, ezért hát elszelelt.
Ivott egyet a düh kocsmájában,
átöltözött, és újra útra kelt.

 

A bánat kastélya

Kastély áll a réten
ködkabátot visel,
apó sétál arra
nehéz múltat cipel.
Keresi a lányát
kit elvesztett régen,
most is abban bízik
nem lakik az égben.

Erre jártak akkor,
mikor eltűnt a lány.
Azóta nem látta
itt maradt a magány.
Oly régen kutatja
keresi zokogva,
járja ő az erdőt
fáradtan csoszogva.

Most itt áll egy kastély
ő még sosem látta,
varázslatos köd ül
most a bűvös tájra.
Megáll apó felnéz
kastély ablakára,
könnyező szemekkel
ablakban egy lányra.

Eltűnt drága kincse
integet feléje
szeretet von fénykört
megtört vén szívére.
Ha repülni tudna
rögtön odaszállna,
hogy zokogva mondja
ma is hazavárja.

Ám a bűvös kastély
eltűnik a ködben,
fáradt öreg apó
térdre esik csöndben.
Megszakadt a szíve
most tűnt el a remény
még a holtában is
egyedül volt szegény.

 

A beteg nyárfa

Beteg nyárfa áll a réten
bánatában kérge hull.
Egészségnek, vidámságnak
emléke is megfakul.

Beleborzongott a szélbe
rezgett minden levele,
aranysárga színbe zárul
idő apró szelete.

Ám a remény is utat tört
nő egy apró csemete,
ég felé tárja ágait
jövő karol most bele.

 

Elveszett lélek

 

Mond, milyen érzés félni?

Tündéri teremtményként

Egyedül elveszve,

Szárnyak és vágyak nélkül élni.

 

Gonosznak látni a jót is

A szépségen csak kacagni.

Az életet búba merítve

Tagadva,hogy szíved kinyisd.

 

Félsz,mert elvesztél

Elhagytad a kincsedet.

A kincset mi megadatott

Hogy ne szenvedjél.

 

Tárd ki hát az elméd s szíved,

Fogadd be a jót!

Elmúlik a félelem

Béke éled újra benned

 

 

 

Keserédes

 

Csak nézem arcod, s szívem repes,

Homlokodra borulnak pompás virágok

Szemed tüzén át a lelked ragyog,

Látok fájó ködös álmot

Angyali látomás vagy drága

Érzem a szerelem hevét

Édes Isten lehet e ő a párom?

Merjem e megkérni édesem kezét?

 

 

 

Fájó gyönyör

 

Mellettem vagy s mégis távol,

Most is egy csodának látszol.

Enyém sohasem leszel, tudom én.

Most is elszáll, mint pára a remény.

 

Mindíg édes fájdalom,ha látlak,

Reggelente szívrepesve várlak.

Beszívom lelked gyönyörét

Átérzem Plátó ősi szerelmét.

 

Tán jól van, ha a bírás másé.

S mi nem válunk soha eggyé.

Vagy nekem, mint szellő lengte virágra

Boruló felhő selymes árnya.

 

 

 

Egy gyilkos elme

 

Titkos múlt hullámzó hullatestei

Emlékeim sötét bugyrába elrejtve.

Rémséges tettekkel, s hittel teli.

Feltörnek újra reszketve, rettegve.

 

Tettem bocsánatra sohasem talál.

Gonosz hit vezette pusztításom.

Lelkem, mint sebzetten vonyító sakál.

Azóta megnyugvásom nem találom.

 

Oldal: Versek
Erdős Sándor szerzői oldal - © 2008 - 2026 - erdossandor.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat