Van az úgy, hogy az ember csak elindul. Nem hősi szándékkal, nem nagy célokkal, leginkább azért, mert máshol még rosszabb lenne. Így kezdődik ez a történet is: egy utazással, amelynek elvileg semmi köze nem lenne félreértésekhez, gyanúhoz, eltűnő tárgyakhoz és különös alakokhoz.
A magyar észjárás azonban nem igazán érzi otthon magát a tengeren, a józan döntések pedig hajlamosak már az első hullámnál vízbe esni. Mire a szereplők rájönnek, hogy egy ártatlannak induló kiruccanás több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, már késő visszafordulni — előre viszont annál szórakoztatóbb.
A fedélzeten ugyanis mindig akad egy utas, aki túl sokat tud, egy másik, aki túl keveset, és egy harmadik, aki mindkettőt magabiztosan állítja. A gyanú úgy terjed, mint a híg leves: gyorsan és indokolatlanul. A tervek félresiklanak, a magyarázatok túlszaporodnak, és a legártatlanabb kérdésből is nemzetközi bonyodalom kerekedik, amelyhez rendszerint hiányzik egy apró, de lényeges részlet — például az igazság.
A Tengerre magyar könnyed, szójátékokkal teli regény félresikerült tervekről, túlmagyarázott helyzetekről és arról, hogy a baj ritkán ott kezdődik, ahol keressük.
Egy történet, amely nem akar nyomozni — mégis gyanúsan jól szórakoztat.

Egy magyar környezetben játszódó misztikus krimit tart a kedves olvasó a kezében. A borzongás garantált, ám a rekeszizmokat is kéretik olvasás előtt kicsit megedzeni. Szellemek zargatják egy kis falu lakóit és még gyilkosságot sem átallanak elkövetni. A fővárosból érkező nyomozó nehéz helyzetben van, hiszen az elkövetők testetlen lények. Sok viszontagság és mulattató helyzet után fényt is derít a rejtélyre, ami oly meglepő, hogy még a kötet íróját is megdöbbentette.

A nagy sikerű Szellemek árnyéka című misztikus krimi folytatását tartja a kezében az olvasó. Mint az előzményként szolgáló történetben ebben a kötetben is egy tipikusan magyar vidéki környezet nyújt kikapcsolódást és borzongást az olvasónak. Humorral teli történetünk most egy elátkozott kúria nem kevésbé elátkozott túlvilági látogatóit sodorja Tenkes Huba nyomozó útjába. Démonok és szellemek tartják rettegésben a környéket. Ezek a túlvilági lények még az emberöléstől sem riadnak vissza, hogy sötét tervüket véghezvigyék. Hacsak Huba nem lép közbe.

Hová tévedhet egy beszélő varangy egy szélviharos éjszakán? Mit csinál egy szellem, ha elfelejti, miért kísért? Hogyan viselkedik egy robot, ha beleszeret egy gémeskútba, és vajon miért nem lehet már kapni rendes szalonnás pogácsát a világvégén?
Talán ezek a kérdések nem, de az alábbiak felmerülnek a könyv lapjain:
Hová császkálhat el egy több ezer éves múmia? Miképpen ünnepli egy zsugori ember a karácsonyt? Hogy érzi magát egy vámpír a néptelen pusztán és vajon hová tűnt el a fehér kutyaszar? 
A magyar táj különös figurái, elfeledett legendái és abszurd hősei elevenednek meg ebben a színes, szórakoztató kötetben. Megküzdenek a természettel, egymással és néha saját magukkal is – mindezt sok humorral, némi filozófiával és egy csipetnyi bolondsággal fűszerezve.
A szerző Rejtő Jenő szellemiségét idézve vezeti az olvasót a groteszk és a hétköznapi határmezsgyéjén. A rövid, frappáns kisprózák nemcsak megnevettetnek, de olyan kérdéseket is felvetnek, amiket talán sosem mertünk volna megfogalmazni. Ez a könyv azoknak szól, akik szeretik a furcsát, a különöset – és nem félnek nevetni rajta.

Egyéb adatok

Mesevár

Leírás

Egyéb adatok